Karrierváltás

Mely életkorban, életszakaszban jellemző a leginkább, hogy váltást fontolgat valaki?

Karrierváltás bármely életkorban előfordulhat, ha az ember azt érzi, belső igényei – motivációja, értékrendje, érdeklődése -, valamint aktuális munkakörülményei között hézag tátong. Különösen azokban az időszakokban vizsgáljuk át a munkánkkal való elégedettségünket, amikor kríziseket élünk át – legyen ez életközépi válság vagy egy tragikus esemény. (A 2001. szeptember 11-i sokkoló események hatására az USA-ban például sokan változtattak karrier irányt, hogy olyan munkát végezhessenek, ami értelmes és jelentőségteljes számukra. Voltak, akik magas presztízsű, jól fizetett állásukat adták fel, hogy helyette azzal foglalkozhassanak, amit igazán szeretnének.)

Van egy olyan életszakasz, amikor különösen jellemző a karrierváltás: ez a 30-as évek végén, 40-es évek elején bekövetkező életközépi válság (midlifecrisis) időszaka. Ekkorra már meghoztuk életünk komoly döntéseit mind a magánélet, mind pedig a munka területén. Úgy tűnhet, mindennapjainkat rutinok uralják, közben saját személyiségünk, ambícióink, vágyaink elsikkadnak. Ebben az életszakaszban sokan ráébrednek: az a szakma, amit korábban kielégítőnek éreztek, mostanra unalmassá, érdektelenné vált számukra. Az is előfordulhat, hogy a foglalkozás, amely a pályaválasztási döntés pillanatában még megfelelőnek tűnt, néhány évtized alatt teljesen átalakult, és egészen más típusú kompetenciákat igényel. Ilyenkor gyakran megfogalmazódik a váltás igénye.

Vannak olyan ügyfeleim, akik folyamatosan abban reménykednek, hogy elbocsátják őket, és a végkielégítésből majd új karriert kezdenek. Ez persze általában nem történik meg, de kellemes erről álmodozni, még ha nincs is reális alapja… A multik világából általában valamiféle természetes életmódra vágynak – pl. szívesen lennének kézművesek,biogazdálkodók, falusi turizmussal foglalkozó vendéglátók stb. Aztán mikor elkezdjük kidolgozni a váltás részleteit, kiderül, hogy korántsem olyan vonzó az az új karrier, és a mindennapokban ugyanolyan mókuskerék lenne, mint a mostani munkahely. Gyakran azzal szembesülnek, hogy az új karrier üzleti lehetőségei kisebbek, mint a multis fizetésük, és ők maguk fogalmazzák meg, hogy az anyagi biztonság számunkra a legfontosabb érték. Azt gondolom, hogy a karrierváltás fontolgatása egy lehetőség arra, hogy szembenézzünk magunkkal: milyen értékek alapján szeretnénk élni, melyek a legfontosabb dolgok számunkra, akarunk-e, merünk-e változtatni? Ilyenkor lehet segítségünkre egy coach, akikérdéseivel elgondolkodtat, visszajelzéseivel fejleszt, motivál bennünket, és aki támogat abban, hogy belső értékrendünkkel nagyobb összhangban élhessünk.Az is lehet, hogy a coaching folyamat azzal zárul, hogy a személy marad az eredeti munkahelyén – de akkor ezt ő választotta a lehetőségei gondos mérlegelése után, ami teljesen más helyzet, mintha kényszerként élné meg, hogy az adott helyen kell dolgoznia. Sokan persze váltanak, és vállalják is az ezzel járó kockázatot – de ez mindig a személy saját döntése, a coachnem ad tanácsot, hanem abban segít, hogy az ügyfél kihozza magából a legtöbbet, és felfedezze azokat a megoldásokat, melyek benne vannak, de egyedül nem biztos, hogy megtalálná őket.

Természetesen szép számmal fordulnak hozzám olyanok is, akik egy leépítés eredményeként kényszerülnek karrierváltásra, mások pedig a megváltozott élethelyzetük (pl. gyermekek születése, hozzátartozó gondozása, költözés, válás) miatt váltanak. Vannak, akik maguktól hagyják ott addigi munkájukat, mert elegük lett a mindennapok mókuskerekéből, értelmesebb, a képességeiket jobban kihasználó munkát szeretnének végezni. Bárhogy is történjék a váltás, ugyanazokkal a kérdésekkel szembesülnek az emberek: miben vagyok jó, mit csinálnék szívesen, szenvedélyesen, aminek értelme is lenne, és pénzt is kereshetnék vele? 

 Milyen jelei vannak annak, ha érdemes lenne lépni, és más szakmát, hivatást választani?

  • Unalmasnak, kihívások nélküli, monoton, örömtelen tevékenységnek éljük meg a munkánkat (pl. reggel legszívesebben fel sem kelnénk, úgy érezzük borzasztó nehezen telik le a munkaidő, alig várjuk a hétvégéket, esetleg betegszabadságra megyünk, hogy addig se kelljen bemenni a munkahelyünkre).
  • Képességeink, adottságaink, tehetségünk kihasználatlan a munkahelyünkön (ezzel összefügghet, hogy nem látunk fejlődési, előrelépési lehetőséget a cégnél).
  • Olyannyira elszaporodtak a konfliktusaink a vezetőnkkel, hogy legszívesebben nem is találkoznánk vele. A vezetővel való rossz viszony aláássa az elkötelezettségünket és bizalmunkat.A vezetővel való kapcsolat kulcsfontosságú tényező, mivel az esetek legnagyobb részében a rossznak ítélt főnök az oka annak, hogy valaki távozik egy cégtől.
  • A munkahelyi légkört mérgezőnek érezzük, rossz a kapcsolatunk a kollégákkal, nincsenek szövetségeseink, a mindennapokat pletykák és intrikák szövik át.A munkatársakkal kialakított kapcsolatok, barátságok az egyik legfontosabb tényezői annak, hogy valaki mennyire érzi magát jólegy munkahelyen. Ha ez hiányzik, inkább továbbállnak a dolgozók.
  • Értelmetlennek tartjuk a munkatevékenységet, amit végzünk, nem érezzük azt, hogy hozzájárulnánk valami nagyobb és jelentősebb cél eléréséhez (pl. úgy érezzük, az íróasztalfióknak dolgozunk, a munkánknak nincs számottevő hatása, fel sem tűnne senkinek, ha nem csinálnánk).
  • Nem tudunk azonosulni a cég alaptevékenységével (pl. saját értékrendünkkel nincs összhangban a cég profilja).
  • Nem látjuk a kapcsolatot saját munkánk és a vállalati stratégia között (pl. nem egyértelmű, mi a szerepünk a vállalaton belül, hogyan járul hozzá munkánk a vállalati eredményekhez).
  • Úgy érezzük, méltánytalanul kevés anyagi / erkölcsi elismerést kapunk a munkánkért.
  • Nagyon rossz fizikai, környezeti feltételek között végezzük a munkánkat, ami adott esetben akár az egészségünket is károsíthatja.
  • Folyamatos bennünk a bizonytalanság érzése (pl. rossz pénzügyi eredmények, elbocsátások, bérbefagyasztás, magas fluktuáció, a vállalat eladása miatt). Ez összefügghet azzal, hogy avállalat életében zajló fontos változásokat, eseményeket a vezetés nem kommunikálja egyértelműen. Ennek következményeként gyakran meginog a vezetőkbe vetett bizalom, kételkednek a dolgozók a vezetői döntések kimenetelében, és inkább váltanak.
  • Nem tudjuk összehangolni a munkánkat egyéb életszerepeinkkel (pl. úgy érezzük, anyaként nem tudunk helyt állni a munkahelyi elvárások miatt), és ez folyamatos belső konfliktusokat okoz számunkra.

Ha ezeknek a jeleknek bármelyikét tapasztaljuk, és emellett esetleg még a szokásosnál ingerlékenyebbek, lehangoltabbak vagy éppen cinikusabbak vagyunk, és a teljesítőképességünk is csökkent, mindenképp gondolkozzunk el a váltáson. Ne várjuk meg a kiégés testi tüneteinek (állandó fáradtság, kimerültség, alvászavarok, súlyingadozás, szív- és érrendszeri, fekélyes megbetegedések) jelentkezését, előzzük meg a nagyobb bajt!

 Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, mielőtt döntenénk?

  • Önismeret

A sikeres karrierváltáshoz nagyon fontos a reális önismeret. Ezen azt értem, hogy legyünk tudatában a saját képességeinknek, érdeklődésünknek, motivációinknak, ismerjük meg a bennünk rejlő lehetőségeket és támaszkodjunk rájuk.

Számoskonvertálható készségünk van (pl. kommunikációs készség, szervezőkészség, vezetői kompetenciák), ami azt jelenti, hogyezeknek egy másik szakterületen, más munkakörben is ugyanolyan jól hasznát vehetjük. Gondoljuk át, milyen konvertálható képességekkel rendelkezünk, hogy azokra építve megkönnyítsük karrierváltásunkat.

 

  • Kapcsolatok

Kapcsolatrendszerünk nagy segítségünkre lehet a karrierváltás során. Gondoljuk át, kiket ismerünk, kik azok, akik segítségünkre lehetnek (pl. hasonló váltást léptek meg, ismerik azt a szakterületet, amire váltani szeretnénk, be tudnak ajánlani valamely vonzó munkáltatóhoz stb.). Kérjünk tőlük információkat, kezdeményezzünk velük személyes találkozókat. Sok mindenről kiderülhet, hogy mégsem úgy van, ahogy mi azt távolról gondoltuk egy adott szakmával vagy céggel kapcsolatban, és a realitásokhoz közelítő tervek kidolgozásához a leghitelesebb információkat ismerőseink és az ő ismerőseik nyújthatják.

Kapcsolataink az álláskeresés során is nagy segítségünkre lehetnek. A kapcsolatépítést Amerikában az álláskereséslegfontosabb eszközeként tartják számon. Közép-Kelet-Európában visszafogottabbak az emberek, sokan „nyomulásként” fogják fel ezt a fajta önmenedzselést, és inkább elzárkóznak tőle. Fontos hangsúlyozni, hogy a kapcsolatépítés kölcsönösen előnyös és egyenrangú partneri viszony, nem pedig a másik kihasználásáról szól. Ma mi kérünk segítséget, holnap pedig lehet, hogy olyan helyzetben leszünk, hogy mi ajánlhatjuk be partnerünket valahová, vagy másképpen segíthetjük a karrierje építését.

 

  • A váltás ára

A váltás sikeres megvalósításának ára lehet – például pénz, időráfordítás, erőfeszítés, vagy az, hogy ezért cserébe fel kell hagynunk valamivel. Kérdés, hogy mekkora árat vagyunk hajlandóak megfizetni, mi az az ár, ami még nem túl magas számunkra? Ezt az árat mindenképpen érdemes mérlegelni a váltást megelőzően.Ha valamilyen tanfolyamot vagy képzést kell elvégeznünk a karrierváltás miatt, akkor nemcsak pénzre, de sok időre és kitartó munkára lesz szükségünk. Ha új karrierbe kezdünk, ez azt is jelentheti, hogy kezdőként kevesebb fizetésért kell majd dolgoznunk. Ha úgy döntünk, hogy önálló vállalkozásba kezdünk, akkor pedig a vállalkozásunknak lesz szüksége kezdő tőkére. Hajlandók vagyunk a váltás árát megfizetni, esetleg áldozatot hozni az új karrierért?

 

  • Kockázattűrés

A karrierváltás bizony kockázattal jár, nincs garancia arra vonatkozóan, hogy jól sül el, és csak azoknak ajánlom, akik elviselik a kockázatos helyzeteket. Ugyanakkor a váltás kockázataira bizonyos szintig fel lehet, sőtérdemes is felkészülni, hiszen ezek a kockázatok kezelhetők.

Nézzük, kockázat szempontjából milyen kontinuuma van a karrierváltásnak:

  1. A legkisebb kockázatú váltás, amikor ugyanannál a munkáltatónál maradunk, de a beosztásunk változik. Ha egy megbízható, általunk már jól ismert munkaadó „védelme” alatt váltunk, az biztonságérzetet nyújthat az új pozíció kezdeti nehézségeinél.
  2. Ennél valamivel kockázatosabb, mikor a szakterületünkön maradva egy másik munkáltatónál folytatjuk munkánkat. Itt biztonságot adhat a szakma ismerete, viszont az új munkáltató elvárásai, szervezeti kultúrája stb. okozhatnak meglepetéseket.
  3. Van, amikor úgy váltunk karriert, hogy a váltás nem érinti a szakmánkat, a munkaterültünket, ám szektort váltunk. Előfordulhat például, hogy önálló vállalkozásba kezdünk a szakmánkban szerzett eddigi tapasztalataink alapján. Sokan vágynak rá, hogy ne másnak dolgozzanak, hanem végre a maguk urai legyenek. Mindenkinek javaslom ilyen esetben egy részletes üzleti terv elkészítését, hogy egyértelműen átlássa, mennyi energia és pénz befektetésére lesz szüksége, és ez milyen megtérüléssel kecsegtet.
  4. A legkockázatosabb karrierváltás, amikor egy teljesen új szakmában kezdünk el dolgozni. Gondoljuk át, tervezzük meg előre ennek legfontosabb lépésit, hogy minél simább legyen az átmenet (pl. először érdemes a meglévő munka mellett képződni, szakmai gyakorlatot szerezni, és csak ezt követően fogni bele az új karrierbe).

 

  • Bizalom

Bizalom nélkül nagyon nehéz lenne váltani: bízzunk benne, hogy a váltás pozitív irányba változtatja meg az életünket, és a kezdeti nehézségekből és az esetleges kudarcokból emberileg és szakmailag is sokat tanulhatunk, és végső soron ezek is előre visznek.Úgy gondolom, alapvető, hogy higgyünk abban, képesek leszünk végigvinni a váltást, és irányítsuk a figyelmünket kitűzött céljainkra. Élvezzük a folyamatot, amennyire csak tudjuk, éljük meg kalandként, egyfajta érdekes utazásként…

 Hogyan tervezzük meg a váltást, hogyan építsük fel az új életünket?

Először is: szánjunk időt a karrierváltásra való felkészülésre! A gyors, elkapkodott döntések könnyen visszaütnek. Persze előfordulhat, hogy nem sikerül elsőre a váltás, de ha volt időnk, ilyen esetekre is kidolgoztunk előre egy B megoldást.

Szerintem a sikeres váltás kulcsa az önvizsgálat. (Bolles /2013/ szerint pl. a legtöbb álláskereső nem azért nem találja meg álmai állását, mert nincs elegendő információja a munkaerőpiacról, hanem azért, mert nem tud eleget saját magáról.) Karrierváltás esetén gondoljuk végig alaposan, miben vagyunk jók, mihez értünk igazán, mire vagyunk képesek, és milyen értékeket szeretnénk kifejezésre juttatni munkánk által. Ismerjük fel erősségeinket, a bennünk lévő lehetőségeket és a felelősséget saját életünk alakításában. Az lesz számunka a legmegfelelőbb pálya, ahol kedvenc témánkban, a legszívesebben alkalmazott konvertálható – azaz más foglalkozási területekre átvihető – készségeinket alkalmazhatjuk, számunkra előnyös munkahelyi környezetben, általunk elvárt fizetésért és juttatásokért, kitűzött céljaink felé haladva. Ne az motiváljon tehát, hogy éppen mi a legkeresettebb munka az álláspiacon, hanem az, hogy melyik pályát találjuk érdekesnek, mi az, amit szívvel-lélekkel, szenvedélyesen szeretnénk csinálni!

Ha tervezzük a karrierváltást, mindenképpen legyen része a felkészülésünknek az is, hogy kikérjük szakértők véleményét. Beszéljünk olyanokkal, akik már az új foglalkozást űzik, hogy megtudjuk, tényleg olyan-e, amilyennek tűnik. Minél jobban feltérképezzük a lehetőségeinket, és minél több véleményt hallunk, annál informáltabban és tervezettebben foghatunk bele a váltásba.

Figyeljünk arra, hogy karrierváltás során bizonyos dolgok a rengeteg változás közepette is állandóak maradjanak. Azaz: ne változtassunk meg mindent egyszerre! (Pl. ha egy állami egészségügyben dolgozó ápoló egyéni vállalkozó masszőr szeretne lenni, érdemes először az állami egészségügy rendszerében masszőrként tapasztalatot szereznie, és csak utána kiváltani a vállalkozói engedélyt.)

Karrierváltás után ismét kezdőnek számítunk, még akkor is, ha esetleg több évtizedes munkatapasztalat áll már mögöttünk. Sokat segít, ha megpróbálunk már azátképzés alatt minél több tapasztalatot szerezni, pl. önkéntes munka, szakmai gyakorlat során. Nagy hasznunkra lehet egy tapasztalt mentor támogatása, aki nemcsak a szakmai fogásokba vezet be, de a vállalkozó lét vagy a szervezeti kultúra rejtelmeibe is.  Vállalkozóként érdemes összefogni olyanokkal, akik már nagyobb tapasztalattal rendelkeznek az adott szakmában.

Ha már felkészültünk a váltásra, tűzzünk ki reális célokat,és alaposan tervezzük meg az ezek eléréséhez vezető utat. Amikor világossá válnak céljaink, a szükséges lépések és a rendelkezésünkre álló időkeret, lépnünk, cselekednünk kell. Közben figyeljük meg, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Ha nem működik, amit teszünk, tegyünk mást helyette. Mindig keressünk új alternatívákat, gondoljunk arra, hogy nagyon sok választási lehetőségünk van.

Egy coach nagy támogatást nyújthat a váltás során: segít abban, hogy vonzó jövőképet fogalmazzunk meg, lehetőségeinket figyelembe vevő stratégiát dolgozzunk ki, és valósítsuk is meg azt. Segít kibontakoztatni meglévő képességeinket, inspirálóan hat, növeli akaraterőnket. A kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló együttműködés révén új szemszögből láthatjukhelyzetünket, problémáinkat, ezáltal hatékonyabban tudunk reagálni rájuk.

Napjainkban nem lehet megjósolni, mi történik velünk a jövőben, ezért nem is tudjuk tökéletesen megtervezni karrierünket. Viszont érdemes felkészülnünk minden eshetőségre, előre átgondolnunk, mi mindenre lehet szükségünk, hogy akár nehéz időket is átvészeljünk. Az álláskeresési és munkahely-teremtési képességre napjainkban nagyobb szükség van, mint korábban bármikor. Tekintettel a kihívásokra, ebben az évtizedben új gondolkodásmódot kell elsajátítanunk a munkaerőpiaci érvényesüléshez. Először is: azokra a dolgokra kell összpontosítanunk, melyekre képesek vagyunk hatást gyakorolni, nem pedig azokra, melyekre nincs befolyásunk. Bármit teszünk is, mindig keressük a megoldás alternatív lehetőségeit. Találékonyan, kreatívan álljunk az álláskereséshez, munkahely-teremtéshez. Próbáljunk támogató közösséget találni, amelynek tagjaival megoszthatjuk élményeinket.

Az a hozzáállás, mely szerint mindennek megvan a maga értelme, segíti az esetleges kudarcok elviselését. Pl. a munkanélküliség időszaka sem hiábavaló, és ha megtaláljuk a saját válaszunkat, hogy miről szól számunkra, akkor értelmet nyer ez az élethelyzet. Válaszunk természetesen többféle lehet:

  • ez az időszak lehet a gondolkodás időszaka, amikor eltöprengünk azon, milyen értékek mentén szeretnénk élni, mi fontos számunkra az életben, és mi nem;
  • lehet a tanulás, fejlődés időszaka, amikor végre olyan dolgokat tanulhatunk meg, amelyekkel mindig is szerettünk volna foglalkozni, de sosem volt rá időnk, illetve olyan készségeinket fejleszthetjük, amelyek fontosak lesznek a jövőbeli munkavégzés szempontjából is;
  • lehet, hogy végre elvégezhetjük régóta halogatott ház körüli teendőinket;
  • lehet, hogy rendbehozhatunk számunkra fontos, ám az elfoglaltságok miatt elhanyagolt személyes kapcsolatokat;
  • lehet ez a segítés, az önkéntes munka időszakais számunkra.

A lényeg, hogy ne úgy éljük meg, hogy értelmetlen a munkakereséssel töltött időszak, mert az demotivál, lehangolttá, sőt depresszióssá tehet. Gondoljunk arra: nem véletlenül történnek velünk a dolgok (csak esetleg később derül ki, mi mire volt jó), így ez az időszak ugyanolyan értelmes és előre vivő lehet, mint a fizetett munkával töltött hónapok.

 

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése

“Az élet olyan, mint a biciklizés. Hogy megtartsd az egyensúlyod, mozgásban kell maradnod.”        
A. Eistein, 1930

Kedves Látogató,
Örülök, hogy megtaláltál, üdvözöllek honlapomon!

Azért tetszik Eistein idézete, mert a folytonos változást magam is az élet elkerülhetetlen velejárójának tartom. A fenti metaforánál maradva, a következő területeken számíthatsz segítségemre az egyensúly (újra)megtalálásában:

– Új szolgáltatásom: Karrier iránytű
– Life coaching és business coaching
– Tréningek, fejlesztési programok
– Mediáció – a konfliktusok kezelése
– Szervezetfejlesztés – a szervezeti hatékonyság növelése

Kategória: Uncategorized | Megjegyzés hozzáfűzése